Ketten várakoznak az autóbusz-megállóban. Bill Danilovics MacKonov - tiszteljük teljes nevén - űrhajós és feltaláló, a jövendő hőse, és Fehér Szarvas Fia, aki nevével ellentétben kislány, mégpedig vérbeli indián. Királylányhaját befőttesgumival fogja össze, és egy icipicit tud varázsolni. Amíg ott ácsorognak az autóbuszra várva, elered az eső. És ők ketten a zuhogó esőben beszélgetni kezdenek. Egy találmányról, ami olyan, mint az esernyő, de oldala is van meg alja is, és ki lehet nézni belőle, meg be is lehet menni. Hát nem eredeti?

Ezt a fura nevet Dani adta annak a kalapos, cvikkeres, szivarozó bácsinak, akinek a fényképét a régi családi képeket őrző fadobozban találta. Cvikkedlit senki sem ismerte, hiába nézegették, nem is értették: hogyan került a dobozba. De ki lehetett ő? És vajon mi köze volt hozzá Amálkának, aki könyvünk címlapján az ablakban szomorkodik? Ezt egyedül csak Dani tudja, hiszen ő nyomozta ki kettejük történetét.

„Mondjátok, ti milyen viszonyban vagytok az őrangyalotokkal? Én igen jóban. Igaz, egy évben csak egyszer szokott meglátogatni, ilyenkor viszont rengeteget bolondozunk. Tavalyelőtt például megengedte, hogy felpróbáljam a szárnyait, tavaly pedig elmesélte nekem a Paradicsom legfrissebb pletykáit.” Hát az idén? A kíváncsi olvasónak elárulja a szerző, mitől lett idén „zöld” az angyal, mi a vizsgafeladat a szellemiskolában, hogyan köszönjünk a vasorrú bábáknak… és még néhány hasonlóan fontos tudnivalót.

Vadászni, mint az igazi eszkimó vadászok! Esténként eljárni az Éneklő Házba, ahol a férfiak összegyűlnek vadászat után, fegyvereiket tisztogatják, énekelnek és táncolnak a dob szavára. Ez volt a kicsi Elik leghőbb vágya. De a férfiak kinevették ezért , és azt mondták: még kicsi vagy te ahhoz. Ma már nem mondják. Ma már így hívják: Kicsi Elik, a vadász. De hát ennek megvan a maga története.

„Barinkai tanár úr egyszer az esztendő vége felé azzal lépett be az iskolába: - Aki az idén a legderekabb legény lesz köztetek, az kap tőlem egy égbelátót." Vajon mi lehet az az égbelátó, és ki lesz az a derék, aki megnyeri? Móra Ferenc szegénygyerek-korának emlékei meseszerűek a mai olvasó számára, erkölcsi üzenetük azonban a jóság, a megértés örök példázata.

Emlékeztek még rám? Kópé a nevem. Kölyökkutya koromban házőrzőnek szegődtem. Most, egyévesen, inkább az erdőt járom. Sohase felejtem el, hogy ez a világ nagyobb, mint amilyennek a többi tanyasi állat gondolja. És azt sem felejtem el, amire néhai öreg barátom, Betyár tanított: meg kell küzdeni azért, akit szeretünk. Felkészültem, hogy harcolni fogok Boriért.

Tanyán élő kutya vagyok, Kópé a nevem. Jól érzem itt magam, semmiért a világon el nem cserélném a zajos udvart, a széles mezőket, a jó levegőt és barátaimat, a sokféle állatot. Pedig nem vagyok idevalósi. Kalandos és keserves utat jártam be, míg otthonra találtam.

A Mágusképző olyan bentlakásos iskola, ahol a mágia és a bűvészet, valamint az okkult tudományok oktatása folyik alapfokon. Ám a rendhagyó iskolai szabályok és tantárgyak ellenére a diákok ebben az intézményben is ugyanolyanok, mint a hagyományos iskolák tanulói: szeretnek rosszalkodni, bosszantják a tanárokat, áthágják a rendszabályokat. A rosszalkodásban is a 6. bések járnak az élen, ezért az igazgató tanács úgy dönt, hogy a 'fizimiskát' oktató Erzsi nénit leváltja és a rettegett Bagyula személyében új osztályfőnök próbálja meg rendre tanítani a csintalan nebulókat. Az aranypálcájával büntető, szigorú tanárnő keze alatt a gyerekek lassan megszelídülnek, és amikor Bagyula cinkosságot vállal velük a kerület legfontosabb - a Mágusképzősök számára tiltott, de természetesen a 6. bések részvétele nélkül elképzelhetetlen - versenyének díja, a Hunor Tér Kupa elnyerésében, végleg megbékélnek személyével és az új helyzetükkel. A szórakoztató, kedves történet - a már olvasni tudó kisiskolásoknak szerezhet vidám perceket.

Bátorkodom szíves figyelmébe ajánlani, felség, hogy az elmúlt időben az összes szóba jöhető országot meg méltóztatott hódítani, igába méltóztatott hajtani és ki méltóztatott fosztani. Egy kivételével, mely olyan jelentéktelen méretű, hogy becses érdeklődése mind ez idáig nem terjedt ki rá. Íme. Cudarnold térképet vett elő, s azon egy aprócska zöld foltra mutatott: - Zöldföld. Uralkodója Száznyolcvanharmadik Nyúlszívű Richárd, lakosságának száma... - Elég! - türelmetlenkedett Hatmázsa. Azonnal indulj...! És ez még csak a nagy harci hercehurca kezdete, melynek mulatságosan tanulságos történetéhez Fodor Ákos írt verseket és Sajdik Ferenc készített illusztrációkat.